A klasszikus vonatos élmények után beszippantott az erdő. Nincs benne más csak fa, fa, fa, kicsik, nagyok, közepesek, de itt itthon vagyunk. Itt pedig egy otthon, a remete háza.
Bár nagyon vonzó volt a könyvekkel és a bekészített tüzifával a hajlék, továbbindultunk Dante-pokla felé, az Udvar-kő jégcsapjait és a barlang különös formáit megcsodálni.
A sötétség beállta előtt megpihentünk a Magos-kő és a Vidróczky-barlang panorámás teraszán, majd beledőltünk a leereszkedő hóviharba és elmerengtünk a Látó-kövek sejtelmes csúcsán üldögélve.
Megúsztuk a bánkúti aggasztó meleget és némi megrőkönyödéstől kísérve elindultunk az éjszakába a legkirályabb szállás irányába. Az egyszerű esőbeálló koncertteremmé változott a süvítő széltől, megfigyelőállomássá a félrecsúszott zsindelyektől és menedékké a betérő hátizsákosoktól.
Nemcsak a parázs volt vörös reggel az olvadó hólé alatt, hanem annak az éjszakai vendégünknek a bundája is, ami igazi gourmand módjára megdézsmálta készleteinket. Róka koma nyomait azonban elfújta a szél…
Indulás után nemsokkal káprázatos hógörgeteg látványát csíphettük el.
Majd arccal szembefordultunk a Bükkel a Tar-kőről, lenyűgöző látvány tárult elénk. És a távolban látható volt a hátralevő útvonal Cserepes-kőn, Őr-kőn keresztül, egészen a bélapátfalvi Szomjas Csukáig…
