A pünkösdi hétvégén nagy tervekkel indultunk a Stubai Alpokba. Az időjárás előrejelzések elég extrém körülményeket jósoltak, így nem siettünk. Tízórás autókázás után az Edelweiss kempingben töltöttük az első éjszakát, hátha másnapra változik valamicskét a helyzet… Változott! Reggelre karácsonyi hangulat fogadott a parkolóban. Behavazott fenyőfák, frissen ropogó hó a talpunk alatt.
Mi töretlen jó kedvvel vállunkra kaptuk megpakolt zsákjainkat és irány a HEGY. A Franz Senn Hütténél már térdig ért a hó. Benéztünk a luxus felszereltségű winterraumba és megállapítottuk, hogy a sátorban vacogva sokat fogjuk emlegetni ezt a helyet. A háztól előkerültek a hótalpak és elkezdődött a kemény hótaposás. Két és fél óra múlva még csak 2500 méteren lévő teraszon jártunk. Reménytelennek látszott a további küzdelem így tábort vertünk. Közben kisütött a nap és fél óra alatt szétégett a fejünk.
Délután nagy zsák nélkül nekiindultunk felderíteni az út folytatását. Egyre mélyülő hóban 3000 méterig jutottunk. Innen már látszott a csúcs és a hátra lévő út. A gerincen sok-sok hó a gleccser teljesen fedett. De mi lehet alatta? Másnapra halasztottuk a csúcstámadást. Estére bejött egy hidegfront, kemény mínuszok kerekedtek. Egész éjjel havazott, így az előző nap kitaposott nyomaink eltűntek. A csúcsesélyeink minimálisra csökkentek, így reggeli után összepakoltunk és lógó orral elindultunk lefelé.
Az időjárás nem kedvezett, így csúcsélmény elmaradt, de a kaukázusi körülményekhez hasonló helyzetben mindenki kipróbálhatta a felszerelését és jó kis mászócsapattá formálódtunk.